Menu

Blog

Öngátlás – hogy ne legyünk saját magunk legnagyobb ellenlábasai?

Öngátlás – hogy ne legyünk saját magunk legnagyobb ellenlábasai?

Sokszor teszik fel nekem a kérdést, hogy hogy merül fel valakiben, hogy elmenjen egy coach-hoz bizonyos problémájával. Ilyenkor mindig azt felelem, hogy mindenkinek vannak elakadásai, amelyeket egyedül nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud feloldani. Ilyenek például azok a hiedelmek, amelyeket soha nem kérdőjelezünk meg, hiszen mindig jelen voltak az életünkben.  Ezek gátolnak, akadályoznak bennünket, hogy megvalósítsuk céljainkat, elérjük álmainkat, és amikor felismerjük, hogy egyedül nem tudunk túljutni rajtuk, akkor segítséget keresünk.

Egyik kedves ügyfelem gyerekkori álma volt, hogy a kétkezi munkát végző szüleihez képest, Ő egy irodába dolgozhasson asszisztensként. El is érte a kitűzött célt és amikor magasabb pozíciót ajánlottak neki teljesen leblokkolt. Belátta, hogy szakmailag alkalmas lehet a munkára, de valami mégis megakadályozta ebben. A coaching folyamat során az önbizalma építése közben merült fel ez az emlék, hogy gyerekkorában arról álmodott, hogy asszisztens legyen és ezt elérte, így nincs tovább, hiszen elérte a gyerekkori álmát. Természetesen ez nem volt tudatos nála, viszont ez gátolta őt abban, hogy elfogadja a magasabb pozíciót. Ezt követően azon kezdtünk el dolgozni, hogy kitágítsuk a gyerekkorban berögzült korlátokat.

Öngátlás alatt azt az állapotot értem, amikor akár tudatosan akár tudat alatt olyan korlátokat, gátakat húzunk magunkba, amelyeket képtelenek vagyunk lerombolni. Aminek több oka is lehet, de ezekbe most nem megyek bele. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy hogyan tudjuk felismerni, hogy épp benne vagyunk egy öngátló folyamatban.

Az első ilyen intő jel lehet, ha az úgynevezett „negatív automatikus gondolatok” uralják az elménket. Biztos mindenki fel tud idézni legalább egy olyan dolgot, amibe azért nem kezdett bele, mert egyből rávágta, hogy úgyse sikerülne. De ilyen lehet az is, amikor már eleve kijelentjük valamiről, hogy azt úgyse tudjuk megcsinálni, elérni. Szóval, amikor egy új lehetőséggel állunk szembe és már tovább is mennénk, álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdést, hogy mi bizonyítja, hogy jól döntök azzal, hogy nem adok lehetőséget ennek az új lehetőségnek? Ha nincs válaszunk vagy lekicsinylő, negatív, akkor gyaníthatjuk, hogy egy régi beidegződés nem engedi az újat.

Őszinteség, önismeret és önbizalom – ez a három „ö” betűs szó lehet a kulcs, ami segít a fenti negatív gondolatokon felülkerekedni. Ha képesek vagyunk őszintén bevallani, hogy például félünk az újtól, azzal nagy lépést teszünk a mumus legyőzésében. Ha rendelkezünk kellő önismerettel, fel tudjuk sorakoztatni erősségeinket, hogy mik tesznek képessé az adott újdonság kivitelezésére, akkor már nagyon jó úton járunk. És ha képesek vagyunk hinni magunkban, bízni abban, hogy megálljuk a helyünket és ha esetleg még nem is sikerül az adott dolog, annak is lehetnek pozitív hozadékai, akkor már nyert ügyünk van.

Remélem a fenti gondolatébresztőnek szánt írás segített egy kis bogarat elültetni a füledben és elkezdtél gondolkozni, hogy vajon te mikben gátolod saját magadat. Ha pedig úgy érzed szükséges, itt vagyok neked. 🙂

 


There is no comment for this post

Closed for Comments